Debrecen szívében, a Piac utcát lezáró monumentális épülettömb Debrecen és a magyar reformátusság jelképe. A Nagytemplom egyben a puritán jellem, a hagyomány, és a nemzeti sors szimbóluma is. A különleges, kétszarvú épületet az Árpád-kor alapozta, amikor a pusztai város kiemelkedett környezetéből és vásárain messze vidékek útjai futottak össze. Elődje, a gótikus András-templom az 1564-es tűzvész áldozata lett. Csak 1648-ban épülhetett fel helyén a Veres-torony, amelyben I. Rákóczi György ajándéka, a harminc éves háború ágyúiból öntött harang hívta istentiszteletre a gyülekezetet.
Azonban az újjáéledt katedrálist is elemésztették a lángok, a Rákóczi-harang is súlyosan megsérült. A Református Nagytemplom 1805 és 1820 között épült fel Péchy Mihály tervei alapján. Klasszicista stílusával a református nemzeti építészeti stílus mintájává vált. Tornyait, amelyek 61 méter magasak, rézsisak, aranyozott gomb, vitorla és csillag díszíti.
A Nagytemplom nevezetességei közül kiemelkedik az 1938-ban készült műemlék orgona, amely az ország második legnagyobb mechanikus orgonája. Az impozáns Nagytemplom 3000 főt befogadó belső tere puritán egyszerűséget, boltívei erőt sugároznak. A dúsan aranyozott empire stílusú szószéket az ország legszebb hasonló emlékei között tartják számon. Az úrasztala és a padok debreceni mesterek keze munkáját dicsérik. A Debreceni Nagytemplom nemzeti történelmünk egyik kegyhelye. 1849. április 14-én itt kiáltották ki Magyarország függetlenségét s választották kormányzó elnökké Kossuth Lajost, akinek széke a Nagytemplom féltve őrzött ereklyéje.
- galéria -
