A Debreceni Campus Hotel vendégei számára különleges élményt, kikapcsolódást nyújthat egy hortobágyi kirándulás. Magyarország első nemzeti parkja 1999 óta a világörökség része. A Hortobágy a pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj, amely az ember és a természet kétezer éves harmonikus együttműködésének példája. Európa legnagyobb összefüggő, természetes, füves pusztája egyben az ország legkiterjedtebb természetvédelmi területe: 2300 négyzetkilométer.
A Hortobágy az egyetlen olyan nemzeti park, amelynek területén gazdálkodás folyik. A hagyományos állattartás — a génmegőrzés érdekében nevelt szürke marhák, a tájegységre jellemző rackajuh, mangalica, bivaly és sportlovak tenyésztése — mellett a Hortobágyon található a világ legnagyobb tógazdasága. A halászaton kívül a nádtermesztés is jelentős. A Hortobágy legszebb, legnemesebb madara a daru, amely őszi és tavaszi vonulása idején mintegy ötvenezres rajban lepi el a pusztát, nemzetközi viszonylatban is számon tartott látványosságként. A darvak mellett a Hortobágy jellegzetes madarai a vadlibák, szárcsák, vízicsibék, gémek, ugartyúkok, a ritkán ma is látható túzok, a ragadozók közül pedig a parlagi sas, a kékvércse és a sólyom, amely a pusztaság szélein fészkel. A gazdag flóra és fauna tökéletes és egyedülálló biológiai egységet alkot.
Az ember jelenlétének legkorábbi jeleit a Hortobágyon a réz- és bronzkorban emelt, a köznyelv által kunhalmoknak nevezett kurgánok mutatják. A tájképi, régészeti, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti szempontból egyaránt különlegesen fontos, mesterséges képződmények lakódombok, sírhalmok, őrhalmok és határhalmok voltak egykor. A középkorban születtek a hortobágyi falvak, amelyekről ma már csak néhány templomrom tanúskodik. Az Alföldön keresztül vezető kereskedelmi útvonal, az erdélyi sóbányáktól induló, úgynevezett sóút mentén épültek az első csárdák. A XVII. századi épületek 10-12 kilométerenként adtak szállást az utazóknak. Közülük jó néhány, ma is működő vendéglátóhely illetve múzeum. A Hortobágy egyik szimbóluma az 1827-ben épített Kilenclyukú-híd, amely a pusztának nevet adó vízfolyáson ível át. A végtelen horizonton a tekintetet, az eredetileg az állatok itatására szánt gémeskutak akasztják meg.
Honfoglaló őseink egy nagykiterjedésű, mocsarakkal, szikesekkel, rétekkel tarkított tájat találtak itt. 1846 után, a Tisza szabályozásával a szikes területek megnőttek. Ezen a gondon az ötvenes években kialakított csatornarendszerek segítettek. Ma a Hortobágy döntő hányadát természetes élőhelyek, sziki gyepek, sziki legelők, löszpuszták, ártéri erdők és ligetek, mocsarak, tavak és holtágak alkotják. A mesterséges halastavak összterülete hatezer hektár. A vizes élőhelyek a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei. Eddig csaknem 350 madárfaj előfordulását regisztrálták itt. A sérült és beteg madarak gyógyítására Madárkórház létesült a Hortobágyon, amely az állatok védelmében és gondozásában fontos szerepet tölt be. A puszta belsejében, érintetlen természeti környezetben legel a szürke gulya, a bivaly csorda és a juhnyáj, a rideg állattartás több évszázados hagyományai szerint.
A Hortobágy neve összefonódott az 1800-as évek betyárvilágának legendáival. A puszta eldugott, vadregényes tájain rejtező vagy a csárdákban tanyázó szegénylegények népi hősökként élnek a pusztai ember emlékezetében. Közülük többen a szabadságharc katonáiként váltak bujdosóvá. Történeteiket, cselekedeteiket számos ballada és népdal őrzi. A Hortobágy néprajzában a betyárromantika mellett elsősorban a pásztorélet hagyományai, szerszámai, népművészete, viselete, népdalkincse és a tájegység jellegzetes ételei jelennek meg. A Kilenclyukú-híd melletti Hortobágyi Csárda és az egykori Nagyállás (szekérállás) épületében kialakított Pásztormúzeum, gazdag betekintést nyújt a néphagyományokba, míg a nádtetős Körszín kerek épületében a Hortobágyi Nemzeti Park kiállítása kapott helyet. Nyaranta az 1890-es évektől rendszeres Hídi-vásár vonzza a látogatókat. A vendégeket a Hortobágy folyó partjára épített vízi színpadon különböző művészeti együttesek szórakoztatják. Az érdeklődők pusztai szekerezésen ismerkedhetnek meg a táj élővilágával és számos bemutatón, versenyen csodálhatják meg a csikósok, gulyások ügyességét.
Debrecenből Nyugat felé indulva az első hortobágyi csárda a Látóképi. Neve a jelentős szintkülönbségre utal, amely alapján úgy tartjuk, a csárda küszöbe egyvonalban van a Nagytemplom tornyával. Itt hangulatos környezetben, nyáron az udvaron, kockás abrosszal terített asztaloknál, télen pedig bent, a színes cserépkályhák melegében a harcsapaprikástól a hortobágyi húsos palacsintáig számos helyi specialitás megkóstolható. A pusztai romantika legtöbbet emlegetett „díszlete” a nagycsárda, a Hortobágy legrégebbi épülete. Konyhája a nemzeti parkban tenyésztett biominősítésű gyöngytyúk, magyar szürke vagy bivalyborjú, rackajuh és mangalicasertés húsát kínálja gazdagon körítve, bográcsosokkal, bioborokkal és forró tepertős pogácsával.
